Május 24-25-én tartotta a egyik konkurens márka a GSX-R klub rendezvénysororatának pályahétvégéjét a Hungaroringen, melynek programjában szombaton szabadmotorozásokat és időmérő edzéseket, vasárnap pedig kategóriánként két versenyt tartottak. Ebben a klubbajnokságban bárki, bármilyen motorral elindulhat, de csak a Suzukival indulókat értékelik, nekem pedig egy Kawasaki ZX6-osom van. Részben emiatt erre a hétvégére őszintén szólva nem terveztem motorozást, s így a szombati napon versenymotor nélkül látogattam ki a pályára, hogy megnézzem a barátaim és versenyzőtársaim edzéseit, valamint futóműbeállítási segítséget nyújtsak. Mindeközben egyre többen kérték számon rajtam, hogy miért nem indulok a vasárnapi versenyeken. Kellőképpen bogarat ültettek a fülembe, mert vasárnap reggel gyorsan felszereltem a motorra egy utcai Dunlop Qualifier RR tipusú gumit, kivittem a versenymotort a pályára és regisztráltam a versenyekre. Mivel a szombati időmérő edzéseken nem indultam, mért idő hiányában a mezőny végéről, a 32. helyről kellett rajtolnom. Tulajdonképpen ezt a két versenyt edzésnek szántam a soron következő Dunlop Trophy versenyre, illteve - gondoltam - ez jó lehetőség az előzések gyakorlására. A rajt előtt a célom az volt, hogy a mezőny első felében elhelyezkedő - egyébként a Dunlop Trophy bajnokságban szintén induló - 8-10 gyors pilótát utolérjem és versenytapasztalatokat gyűjsek. Nem így lett. Az első verseny rajtját követően már az első körben 6., a második körben 3. voltam, s folyamatosan közelebb tudtam kerülni az előttem haladókhoz. Olyannyira, hogy a negyedik körben átvettem a vezetést, amelyet folyamatosan növelve, megfutva a verseny legjobb körét (1:59,652) még azt is megengedhettem magamnak, hogy az utolsó két körben eleredő-szemerkélő eső miatt jócskán visszavett tempóval is 3,1 mp előnnyel nyerjem a versenyt. Az érzés leírhatatlan volt, edzés nélkül, utcai gumival, szinte az utolsó rajthelyről győzni, felfoghatatlan, mámorító. Gondoltam a második versenyt kihagyom, az elsőn elért eredményt úgysem lehet űberelni. Aztán mégis felálltam a rajtrácsra. A séma - hasonlóan az előzőhöz - szinte ugyanaz volt, egy kiváló rajttal az első kanyarban feljöttem az 5. helyre, már a második körben átvettem a vezetést, majd folyamatosan növeltem az előnyöm. A 10 körös verseny hátralévő 8 köre innentől játék és móka volt. Ugyan már kopottab gumikon, de ismét megfutottam a verseny legjobb körét (2:00,005), a verseny legvégén pedig némi lábtartón való tornászkodással kiegészítve könnyedén vittem ismét győzelemre az új Kawasaki ZX6-R-t. Két verseny, két győzelem! Túlzás nélkül én voltam a legboldogabb - és leginkább irigyelt - ember a boxutcában! Igaz a díjkiosztón nem vehettem részt (csak a Suzukisok), s semmiféle díjat nem kaptam, de rengeteg elismerést és gratulációt kaptam, ami többet ér egy kupánál.